Az idei fesztivál – a Kreativitás és Innováció Európai Éve programjának hivatalos részeként – a kreatív energiák tematika köré szerveződik. Idén az alkotói kreativitásra és az innovációra fókuszálva próbálják az érdeklődők számára testközelbe hozni a hazai és a nemzetközi designélet legfrissebb eredményeit, aktuális tendenciáit.

A programok között lesznek divatbemutatók, performanszok, vásárlási akciók, de alkotóműhelyek és gyerekprogramok is.

Néhány, amit szerintem mindenképp érdemes megnézni.

Finn-magyar WAMP az Iparművészeti Múzeumban (Bp 1091, Üllői út 33-37.) október 11, vasárnap 10-18-ig

Én eleve szertem a WAMP-ok hangulatát és határozottan kiváncsi vagyok rá, hogy a finn-ek mit tudnak hozzá tenni. Ráadásul az Iaprművészeti Múzeumban lesz, szóval egyértelműen ‘Must have’ kategória!

Möbelkunst designvásár Kemikál Ipartelep (Bp 1097, Tagló u. 11-13.) október 4 és 11. 10-18-ig

A Möbelkunst vásárairól már írtam korábban is, most ismét itt a remek alkalom, hogy egy kétszer egynapos designvásár keretében szert tegyünk valami klassz darabra – az 1950-től 1980-ig terjedő időszak eredeti designbútoraiból, lámpáiból és kiegészítőiből, jellemzően Skandináviából és Magyarországról.

Gyerekes anyukaként és a Közlekedési Múzeum rajongójaként szintén ‘Must have’ kategória számomra a DEMO – Design gyerekszemmel  workshop, melyet október 3-án, 4-én, 10-én és 11-én 11-16 óráig tartanak a Közlekedési Múzeumban.

Téma ‘én és a mozdonyom’.

Aztán amire érdemes még figyelni: a Design Hét alatt több, mint 60 design üzlet kínálja termékeit 20%-os kedvezménnyel.

Pontos lista: itt.

De még számos érdekes program vár minden érdeklődőt a design héten, szóval csekkoljátok a honlapot és menjetek, nézelődjetek.

Megéri!

Az óra kiválasztásának szempontjai megint csak végtelenül szubjektívek. Ha órasznobok vagyunk (én az vagyok), akkor heteken keresztül válogathatunk márkák, típusok, kaliberek (kalibernek hívják az óraszerkezetet) közül, mire döntésközelbe jutunk. Az órasznobéria messzire kerülve vezet el a divatos és ismert óramárkák mellett: legyen bármilyen kiemelkedő is a Seiko valamelyik luxusterméke, nem fogja megvenni. Seikója mindenkinek lehet, aki bemegy bármelyik plázabeli óraboltba venni „valamit”. Az órasznob előbb rágná le a csuklóját, minthogy Police vagy Armani órát vegyen, hiszen tudja, hogy mindben ugyanaz a filléres kínai kvarcszerkezet mozgatja a mutatókat. Nem, az órasznob, akinek reggel első dolga az Óramutató hírlevelét elolvasni, minimum ötven (de inkább száz) éves óramárkák külföldi honlapjait böngészi, és apró fémalkatrészek útvesztőiről álmodozik.

És hogy hogyan válasszunk órát? Nem árt eldönteni, mire van szükségünk; milyen stílusú életet élünk; mennyire fontos nekünk ez a bizonyos használati tárgy. Egy barátom tizenöt éve ugyanazt az olcsó Casiót hordja, és tökéletesen elégedett vele. Neki ez nem fontos. Én egy-két évente veszek egy újat, és a korábbiakat eredeti dobozukban archiválom el későbbi felhasználásra. Meg sem próbálok óramárkákat ajánlani: az ismertebb, nagy cégeket felesleges bemutatni -  a divatmárkák óráit, vagy az ismeretlen, kis gyártók márkáit pedig kár. Válassz egy vagy több márkát, nézd végig a kínálatot, és ha valamelyiken megakad a szemed, hajrá. Vegyél órát.

Hol vegyünk órát? Óraboltban, ha hajlandóak vagyunk a szükségesnél több pénzt elszórni rá. Sajnos a magyar órakereskedők gyakran jóval drágábbra árazzák termékeiket, mint a külföldiek – és ez nem csak az órákra igaz. Mindenesetre némi internetes utánajárással százszámra találunk olyan online shopot vagy külföldi órakereskedőt, aki azt a bizonyos típust akár húsz-harminc százalékkal olcsóbban kínálja – kiszállítást pedig az óra árához képest jelképes költséggel kínál futárcégeken keresztül. Nem bízom a Magyar Postában – egy alkalommal például inkább vállaltam a vám kifizetését az óra után, mint hogy elhallgassam a valódi értékét és ezzel kockára tegyem a szállításbiztosítás nyújtotta biztonságot.

De ha valaki mindenképp magyar forintban akar fizetni, készpénzben, azonnal kézbe kapva óráját… a Vatera kifejezetten jó helyszín lehet. Nem kevés honfitársunk egészíti ki bevételeit órák és más tárgyak külföldi beszerzésével – a róla alkotott vélemények pedig viszonylag használható garanciát nyújtanak, főleg ha nagy forgalmú kereskedőről beszélünk. Természetesen itt a garancia lehet kérdés. A külföldön, más által beszerzett órára vonatkozó külföldön érvényes garancia nem feltétlenül érvényes Magyarországon, legalábbis nem minden pontja – célszerű előre tájékozódni a márka saját szervizeinél a nemzetközi garanciákról.

Hasonlítsuk talán össze a lehetőségeket. Akkor és most.

Húsz évvel ezelőttig kizárólag a magyar könyvkiadók (és persze a politikai álláspont, de ez mellékszál) által fordításra érdemes írók jelenhettek meg Magyarországon és gyakorlatilag nem volt említésre méltó használtkönyv-kereskedelem. A könyvkritikák kizárólag újságok és magazinok egyoldalas rovataiban jelentek meg, illetve szájhagyomány útján terjedtek.  Viszont pozitívum, hogy a könyvek árát mesterségesen lenyomva tartották és a könyvtárak működését prioritásnak tekintették.

A könyvvásárlás menete és filozófiája mára felismerhetetlenné változott. A könyvismertetők és recenziók megszámlálhatatlan helyen érhetőek el: a kiadók és írók saját honlapjaitól kezdve a könyvekre szakosodott oldalakon,, közösségi site-okon és fórumokon  át egészen a különféle blogokig zavarbaejtően sok információ érhető el, sőt; adott esetben maguk a könyvek is olvashatóak vagy letölthetőek (legálisan vagy illegálisan). Vegyük például Neil Gaimant. Van saját blogja, ahol olvasói email-ekre is válaszol; az amazon külön aloldalt szentelt neki; a magyar kiadásokról a kiadó honlapján találunk teljes információt, sőt rendelhetünk is; a bookline.hu-n a keresés kiadja az elérhető új és használt köteteit. Ha pedig eredetiben akarjuk olvasni, kereshetjük és online megrendelhetjük a számos budapesti angol nyelvű antikvárium egyikében, például Treehugger Dan-nél vagy az idegennyelvű könyvesboltokban, például a Bookstation-ben – átvétel személyesen vagy postai úton. A könyvek ismertetőinek természetesen se szeri, se száma – a google milliónyi, az endless.hu-hoz hasonló találatot fog kiadni. A Magyar Elektronikus Könyvtárban nem lesz szerencsénk; ott akkor megyünk többre, ha például azt a bizonyos Rejtő-idézetet vagy Révai Nagylexikon-szócikket keressük, esetleg a modern magyar költők írásaira vetnénk egy pillantást.

A fent említett „sok” információ persze néha lehet túl sok is; ha óvatlanul választunk ismertetőt, esetleg lelőhetik a poént (mert nem feltétlenül a komornyik a gyilkos). De ezt a kockázatot megéri vállalni a hasznok mellett, mert végül aztán kézbe kapjuk az áhított könyvet, és innentől pontosan az történik, ami az utóbbi hatszáz évben mindig ugyanúgy történt: elolvassuk, aztán feltesszük a könyvespolcunkra, hogy ott várakozzon türelmesen.

Érdekes módon ilyen-olyan bolhapiacot bárhol találni – nagyobb, állandó piactereket a Budapesthez hasonlóan gazdag történelmű európai fővárosokban, ad hoc vásárocskákat a kisebb településeken, de példálózhatunk az amerikai kertvárosok garage sale-hagyományaival vagy a Közel-Kelet bazárjaival, amelyek már akkor a helyükön álltak, amikor Trajanus császár elmélázott egy városias vásárcsarnok gondolatán. A „bazár” mellesleg közép-perzsa eredetű szó, ami mára ugyanúgy megtalálta helyét az amerikai angol nyelvben, mint többek közt a szerbben és magyarban; nem kevéssé köszönhetően a ténynek, hogy a mai ember nem csak felemelkedett (Homo Sapiens) vagy játékos (Homo Ludens), de kalmárkodó is (Homo Tabernari – örömmel veszem, ha valaki kijavítja a konyhalatinomat:) egyszerűen imád vásárolni és eladni. Ráadásul az élményen jókorát dob, ha a megvenni kívánt áru tökéletesen szükségtelen.

A bolhapiacnak – és itt a saját tapasztalataimat hívom segítségül – hangulata és bája van.

Legyen az a londoni Camden Town Market vagy az Ecseri piac, valódi kincsekre fogsz bukkanni; még akkor is ha csak egy keménykalapot akarsz venni valami homályos vágyódás miatt vagy biedermeier portrékat gyűjtesz. Ha mást nem, azt a bizonyos kártyanaptárat biztosan megtalálod, amit két matchboxért szereztél a homokozóban, a költözéskor tűnt el, és még mindig eszedbe jut néhanapján. És ha már kint vagy a PeCsa bolhapiacán, miért ne vennél ausztriai -90% akciókból származó őrölt kávét és cédéket. Aztán egy-két havonta kimész körülnézni, mert nem csak jobban jössz ki pár száz forinttal, de mindig találsz valami érdekes apróságot.

Hoppá, el ne felejtsük: ha nosztalgiázni szeretnél, az újragyártott régi gyermekjátékokat (például a Lemezárugyár termékeit) a retróhullámnak köszönhetően manapság dizájner-boltokban, specializált játékboltokban is megtalálhatod.

Aztán néha elmész a Verseny utcai – és Józsefvárosi piacokra harisnyát venni (például), mert azt is unod, hogy a plázák unatkozóra tetovált szemöldökű eladói semmibe vesznek; a kiskereskedők viszont a szemedbe nézve közlik, hogy persze, alkudhatsz, ha legalább hármat veszel. Nekik is többe van (Mind egy-egy C.M.O.T. Dibbler, csak hogy a Pratchett-rajongóknak kedvezzek). Némelyik ismerősöm nem szereti igazán az utóbbi két helyet, de szerintem teljesen megalapozatlan az ellenérzésük – ha figyelsz a pénztárcádra és a vesédre, jó eséllyel mindkettőt magadnál tudhatod, amikor távozol. Bár a pénztárcád könnyebb lesz. És azon kell gondolkoznod hazafelé, hogy hová teszed az új zsolnay-eozin mázas Lenin-mellszobrot.

Az ok lehet rossz alvás, vagy átbulizott éjszaka vagy egyszerűen csak az a tudat, hogy aznap teljesen magabiztosnak kell mutatnia magát és ebben csak egy dolog segíthet:  egy jó smink. Aztán pár ceruzahúzás, néhány ecsetvonás és már egy másik nő néz vissza.  Valaki, aki sokkal frissebbnek, sokkal összeszedetebbnek, sokkal magabiztossabbnak látszik.

A jó smink készítésének azonban titka van, technikája. Ismernünk hozzá saját magunkat, a színeket, amik jól állnak nekünk, de a megfeelő termék kiválasztása még így is nehéz. Ha belépünk egy illatszerboltba hatalmas sminkválaszték fogad, legalább 5-10 cég kínálja saját standján a különböző alapozókat, púdereket, pirosítókat, szemfestékeket, szemceruzákat, szemspirálokat és még ki tudja hány olyan titkos kis szert, amitől mi nők azt gondoljuk, hogy szebbek leszünk a használatuk által.

Felmerül bennem néha, hogy mennyivel egyszerűbb helyzetben voltak a mezopotámiai nők, akik porrá tört féldrágaköveket használtak szemhéjjuk és szájuk színezésére, vagy az egyiptomiak, akik hennával vagy brómmal és jóddal kevert algával festették magukat. Biztos vagyok benne, hogy nem töltöttek el hosszú órákat azon töprengve, hogy a legújabb aloes, e-vitaminos vagy az antiallergén csodát válasszák és a 127 színárnyalat közül vajon melyik a legmegfelelőbb számukra.

Mi viszont olyan világban élünk, ahol a lét nagy kérdései mellett ilyen apróságokra is időt kell szakítanunk. De hogyan is célszerű vásárolni?

Először is döntsük el, hogy mit szeretnénk, majd határozzunk meg egy árkeretet, aminél többet biztos nem akarunk költeni. Ez már azért tudja szűkíteni a termékek körét, de még így is bőséges a választék. A legtöbb bevásárlóközpontban van legalább egy nagy Douglas vagy Marrinaud, de az a jó ha van néhány kisebb különálló üzlet is: Cliniqu, Esteé Lauder, MAC, Lancome mert a nagy üzletekben néha teljesen elveszhetünk a bőség zavarában, itt viszont végignézhetjük, hogy az az egy bizonyos cég milyen termékeket kínál.

A legtöbb üzletben van eleve sminkes, aki tanácsot tud adni, hogy a bőrtípusunknak melyik a legmegfelelőbb készítmény, illetve milyen színeket használjunk. Írjuk fel ezeket az információkat, mert az ötödik üzlet után már biztos teljesen összekavarodnak a színkódok a fejünkben.

Ha a kép már körvonalazódik jöhet a próbasmink. Hiszen akármennyira is állítják az eladók, hogy termékük mennyire kiváló azt igazán csak akkor tudhatjuk ha az arcunkon is érezzük.  A próbasmink egyrészt jó arra, hogy pár órán át az arcunkon hagyva érezzük, hogy hogyan reagál a bőrünk, nincs-e allergiás reakció, nem szárad-e ki a sminktől, nem kenődik-e el, hátránya csupán az, hogy egy alklommal csak egy termékcsaládot tudunk kipróbálni, így több kört kell futni, hogy a nekünk legjobb terméket megtaláljuk.

Ezek a körök viszont nagyon jók arra, hogy meglessük egy profi sminkes hogyan fest ki minket, milyen trükköket használ, arra, hogy például nagyítsa a szemünket vagy a szánkat, vagy kiemelje az arccsontunkat. Tanácsokat is kérhetünk, színekben i s tudnak segíteni. Néha egészen önzetlen tippket is kaphatunk. Múltkor például így vettem nagynevű és drága szempillaspirál helyett a Maybelline Colossal Volume Express-ét, ami úgy tűnik valóban sokkal jobb, mint bármi, amit eddig használtam.

NANUSHKA RAKTÁRKISÖPRŐ KIÁRUSÍTÁS

- Csak 1 hét, Augusztus 9-től 16-ig
- 50-70% kedvezmény a 2005-2008-as Tavasz/Nyár és Ősz/Tél kollekciókból
- Hívd meg a barátaidat és jóváírjuk a vásárlásaik összegének 10%-át a 2009 Ősz/Téli kollekcióból történő vásárlásodból

Korlátozott ideig, amíg a készlet tart!

Regisztrálni a http://bit.ly/nanushka linken lehet.

Ahhoz, hogy a barátaid vásárlásai utáni 10% jóváírást követni tudjuk, kuldd el nekik a regisztrációs linket és kérd meg őket, hogy a meghívót küldte mezőbe írják be az e-mail címedet.

Cím: Budapest 1015, Csónak u. 9.

A kicsiben hosszú sorok állnak, külön ablakban lehet befizetni és levelet feladni, egy-egy ügyintézőnél, akik általában rettentő lassúak, a nagyban ezzel szemben bár szintén kell várni, de öt ügyintéző van és egy helyen el lehet mindent intézni.

Ezen tények ismeretében logikus döntés volna, hogy csak a nagy postára menjek, de sajnos a múlt csütörtöki levélfeladás ráébresztett, hogy minden hibája ellenére nekem a jövőben csakis a kis postát szabad választanom.

Hogy az események linearitását megtartsuk, az úúúúgy volt, hogy csütörtök reggel kaptam egy telefonhívást, miszerint némi pénzhez fogok jutni majd valamikor augusztus közepe felé. Örültem is a dolognak mivel a hitelkártyámat, mint már korábban is említettem sikerült elképesztő mínuszokba taszítanom. A keretből még talán ha 30.000Ft-nyi maradt rajta, amit gondosan óvtam. A pénz amit majd kapok pont megfelelő is lesz az újrafeltöltésre.

Ezzel a megnyugtató tudattal mentem el a postára délután, amelyről azon kívül, hogy nagy és öt ablakos még azt kell tudni, hogy a MOM Parkban van.

Azt hiszem innentől boritékolható a történet…..igen jól gondoljátok….a nagy melegben kénytelen voltam bemenni a MOM-ba és ha már ott voltam eszembe jutott, hogy kellene nekem egy sort, mert elkezdtem a héten megint futni és csak hosszú nacijaim vannak, ami ebben a melegben nem tetszetős. *

Mivel a MOM-ban az egyetlen sportbolt az Adidas, gondoltam előbb lecsekkolom a C&A-t és a Promodot hátha lesz ott valami sort féle.

Nyilván nem volt, ellenben a C&A-tól a Promod felé ott volt a táskás bolt, kirakatában pont egy olyan katicás hátizsák, amilyenre a gyerekem vágyik, így a hitelkártyámon levő összeg, rögtön csökkent pár ezer forinttal.

A Promod-ban szintén nem találtam sortot, viszont elképesztően szemtelen módon pont akkor tartottak végső leárazást, így ismét használni voltam kénytelen a hitelkártyát, mert egyszerűen nem hagyhattam ott azt a sötétkét lenvászon nacit és a piros virágos kisruhát, amik véletlenül akadtak a kezembe, amíg a sortot kerestem.

Azért az viszont kifejezetten szerencse, hogy a többi nyolc véletlenül kezembe akadó ruhadarab nem állt jól.

Nem ragozom tovább a történetet, természetesen az Adidasban még pont volt egy olyan sort, amilyenre vágytam, így a levélfeladás nagyjából 20.000Ft-ba került.

*Az utóbbi napokban azt hiszem túl sokszor néztem meg a Sziget reklámját, rám ragadt.

Elkezdtem tehát ismét körüljárni  ajándékozás témakörét és rájöttem arra, hogy ajándékot nem csak vásárolni lehet, de készíthetjük mi magunk is vagy meglepetés lehet az is, ha egy tárgy helyett élményt ajándékozunk.

* a képen látható kötött állatkákat a very stylish blogon találtam ebben a bejegyzésben.

A saját kezűleg készített ajándék  sokféle lehet: ha valaki kötni, horgolni, hímezni szeret végtelen a lehetőségek száma, de például az is jó ötlet, ha egy általunk készített fotót nagyítunk fel és kereteztetünk be vagy kasíroztatjuk fel.  ( http://www.kozakepkeret.hu/ vagy http://www.kepmalom.hu)

De ha valaki nem annyira profi, hogy egyedül készítsen el mondjuk egy faliórát, lámpát vagy ékszert egy kis csalással erre is van megoldás: kitalálja, megtervezheti, hogy mit szeretne, majd felkéri ezt a céget, hogy csinálják meg neki : http://www.martinaart.hu/ . Egyedinek egyedi lesz és azt hogy nem ő csinálta?? Na, bumm. Az ötlet, hogy kitalálta, megtervezte már fél megvalósítás.

Az élmény ajándékozása szintén csak a fantáziánktól függ:  az ajándékozott kedvenc süteményének megsütésétől, egy romantikus helyen piknikezésen át, koncert vagy színházjegy vásárlásig sok minden belefér.

Már emg sem lepődtem, amikor a net-en böngészve rátaláltam egy olyan cégre, amely élmény ajándékozásában nyújt profi segítséget. A http://www.meglepkek.hu/ oldalt egy-két éve fedeztem fel, akkor egy kerek születésnapra leptük meg az ünnepeltet egy olyan, aznapi Nemzeti Sporttal, amelynek fedlapján a cikkek róla szóltak. Hát meglepődni biztos, hogy meglepődött, először nyilván azért, mert az ajándékot kicsomagolva csak a Sportot találta, de aztán amikor jobban megnézte rettetnően tetszett neki az újság, azóta is bekeretezve a szobájának dísze.

Már akkoriban is volt jó néhány jó tipp/ötlet az oldalon, de azóta még tovább fejlődtek. Nekem a személyes kedvencem a Titkos szeretőknek és Csak gazdagoknak szóló rész. Már nyilván az is hihetetlen vicces, hogy külön részt tartanak fel a szeretőknek, de az igazán elképesztő a gazdagoknak szánt oldal, ahol a lóháton történő Oroszországi farkasvadászattól kezdve az űr szélére repülésig mindent megtalálhatunk.

Az a gyanúm, hogy amint el lehet jutni a Holdra, a meglepkék oldalán azt is megrendelhetjük azonnal.

Addig is egy kis teszt, kiváncsi vagyok Te hogyan és mit szeretsz ajándékozni.

Azt hiszem érdemes elolvasni mi Jack véleménye a témáról:

Szögezzük le először, hogy a férfiak pont úgy vásárolnak, mint a nők. A szöveg ezzel véget is érhetne, de nem fog; több kell egy mondatnál ahhoz, hogy eloszlassuk „a férfi gyűlöl vásárolni” félreértést.

A férfiak kifejezetten szeretnek vásárolni; igaz, nem egy fehérneműboltban virulnak ki igazán, de például az IKEA bizonyos részeit is el tudják viselni egy bizonyos ideig. Az éttermi részt, például. Megvallom, az IKEÁban én szívesen (rendszeresen, örömmel, tucatszámra) veszek egy dolgot: a staniclibe töltött pár centis rénszarvaskolbászkákat. A futószőnyegek kevésbé nyűgöznek le. Érzéketlen tuskó vagyok, tudom: a vaskereskedések olajszagában vagy a könyvesboltok tömött polcai között egyaránt el tudom foglalni magam, hogy tökfölösleges szerszámokkal és könyvekkel megrakodva menjek haza, amiket aztán félreteszek egy későbbi időpontra. Sosem tudhatod, mikor jön jól egy Kipling-novelláskötet vagy egy sarokcsiszoló, de hogy dísztárgyakat válogassak…

Visszatérve az IKEÁra, nő és férfi közös vásárlása esetén úgy tűnhet néha, mintha Carrie Bradshaw és Pató Pál úr egyezne meg arról, hogy akkor most pokollá teszik egymás napját. A társalgás (legalábbis az első percekben, a pénztár környékén már kérdően összehúzott, de ideges szemöldökök és vonogatott vállak kommunikálnak) főleg a „de jól néz ki, vegyünk; minek, a régi még jó”-vonalon mozog. A férfi – Isten óvja – nem érti, hogy minek még egy garnitúra ágynemű, még egy váza, még egy fürdőszobai polc; képtelen különbséget tenni három kisvirágminta között; és még tetézi is, amikor megnézi a sérült/értékcsökkent áruk szomorú kupacát, hátha akad ott valami jó. Ezek hibák, amiket el lehetne kerülni, ha nem csak a Piactér evőeszközöket és konyhai felszerelést tartalmazó sarkában mutat érdeklődést és lelkesedést, miközben titokban arról álmodozik, hogy az IKEA belőle is kihozza az állatot és megalakítja a saját Harcosok Klubját. Ezt a típusú férfit célszerű leültetni az étteremben, ahol remekjól elszórakozik a svéd húsgombócokkal, ráadásul látótávolságban van a plüssállatoktól, amiket valószínűleg végigtúr, ha nem figyeli senki.

Alkalomadtán találkozhatunk ikeabarátabb fickókkal is, akik ténylegesen érdeklődnek a bútorok, csillárok, miegyebek formája, színei és árai iránt. Ezek a férfiak nemrég költöztek új lakásba, esetleg a közeljövőben fognak, emellett valószínűleg egyedülállók, tehát nem mindegy nekik, hogy a hölgyvendégek milyen benyomásokat szereznek az ajtón belül. Megtörténhet az is, hogy többen vannak, bár ez ritka. Valamelyik cimborájuknak nem akadt jobb dolga azon a délután (és szereti a rénszarvaskolbászt, lazackrémet vagy echte svéd áfonyaszörpöt), és vannak olyan jó barátok, hogy utóbbi nem molesztálja az előbbit, amikor az elgondolkozó tekintettel méreget két nagyjából hasonló széket. Én a magam részéről mindig célszerűbbnek tartottam valamelyik lányismerősömet elhívni egy ikeás kiruccanásra, főleg ha épp nincs szükségük semmire, csak miattam jönnek el, és így tényleg alig vesznek valamit. Kevésbé türelmetlenek, alkalomadtán segítenek a megfelelő kisvirágminta kiválasztásában (ha rá tudnak beszélni az egyszínű mintátlan helyett), és még hálásak is, mert az alternatíva, hogy valamelyik barátnőjükkel jöjjenek ide… Nos… Nővel IKEÁban vásárolni…

A bankettek jó dolgok, szeretem őket, lehet még egy utolsó nagyot beszélgetni a tanárokkal, a csoporttársakkal, jókat enni és…..nos igen, az innivaló általában már kevésbé kellemes.

Valami oknál fogva a magyar vendéglátás egy részében – remélem egyre csökkenő részében – még bevett szokás, hogy a rendezvények árában ugyan belefoglalják a korlátlan bor, sör fogyasztást, de ez általában egyféle csapolt sört és valami irtó pocsék kannás borokat jelent.

Nem vagyok panaszkodós típus, de kifejezetten tud zavarni, amikor van lehetőség minőségi termékek adására és mégis a vackot részesítik előnyben. Mégpedig szögezzük le, olyan országban élünk, ahol fantasztikusan jó borok vannak és csak a pénztárcánk szab határt annak, hogy mennyit is költünk rá.

De mi is az a néhány szabály, amit a vendéglátásban jó volna ha figyelembe vennének:

1. legyen választék. A választék pedig nem azt jeletni, hogy van fehér, vörös és rozé, hanem, hogy legyen mindháromból legalább két féle, lehetőleg kölönbőző borvidékről származó bor
2. a bor, leszámítva a desszertborokat száraz. A félédes, édes borok nem borok, azok már cukor hozzáadásával készült mű italok!
3. a bornak illata van, gyümölcsös vagy fanyar, de illat! Ha beleszagolva egy pohárba a kiáramló szag a hígitóra emlékeztet, akkor az nem bor, hanem tablettás vacak. Ilyet szégyen a vendég elé tenni.

Ha bort akarunk venni a lehetőségek száma korlátlan: a kis boltoktól a szupermarketekig mindegyikben van olyan, amely már felfedezte, hogy érdemes minőségi borválasztákot tartani.

Én mostanában azt tűztem ki célul, hogy csak ha hétköznap saját fogyasztásra veszek bort, akkor az 1.000 Ft alatti kategóriát részesítem előnyben. És az a helyzet, hogy helytől függően rettentő jó darabokat lehet kifogni. És mik ezek a helyek?

Kisboltok közül egyértelműen a CBA és a Spar vezeti a boltok listáját, mely utóbbiba a Kaisers és Interspar üzletek is beletartoznak. Hipermarketek esetében pedig Cora vagy Tesco jutott már el olyan szintre, hogy elég széles és jó minőségű borkínálattal rendelkezik.

Visszatérve a vendéglátók világára: nyilván céljuk az, hogy minél olcsóbban szerezzék be a borokat, de pont ezért lenne megfelelő számukra ha tartanak jó minőségű, közepes árfekvésű (600-1.000 Ft) palackozott borokat és vesznek nagyobb kiszerelésű borokat közvetlenül a termelőktől, amelyet poharas kiszerelésben, mint a ház borát tudják kínálni.

Csak a közelben levő móri borvidéken legalább 5 olyan pincét tudok, ahol nagyon kellemes fehér és rozé borokat lehet kapni 300 Ft/liter körüli áron.

Összefoglalva azt gondolom mindenre van megoldás, minden árfekvésben lehet jó bort találni, tehát arra, ha egy étterem rossz illatú, rossz minőségű bort tart nincs mentség! Tessék változtatni rajta iziben, mert a vendégek igényei is egyre magasabbak szerencsére!