A kicsiben hosszú sorok állnak, külön ablakban lehet befizetni és levelet feladni, egy-egy ügyintézőnél, akik általában rettentő lassúak, a nagyban ezzel szemben bár szintén kell várni, de öt ügyintéző van és egy helyen el lehet mindent intézni.

Ezen tények ismeretében logikus döntés volna, hogy csak a nagy postára menjek, de sajnos a múlt csütörtöki levélfeladás ráébresztett, hogy minden hibája ellenére nekem a jövőben csakis a kis postát szabad választanom.

Hogy az események linearitását megtartsuk, az úúúúgy volt, hogy csütörtök reggel kaptam egy telefonhívást, miszerint némi pénzhez fogok jutni majd valamikor augusztus közepe felé. Örültem is a dolognak mivel a hitelkártyámat, mint már korábban is említettem sikerült elképesztő mínuszokba taszítanom. A keretből még talán ha 30.000Ft-nyi maradt rajta, amit gondosan óvtam. A pénz amit majd kapok pont megfelelő is lesz az újrafeltöltésre.

Ezzel a megnyugtató tudattal mentem el a postára délután, amelyről azon kívül, hogy nagy és öt ablakos még azt kell tudni, hogy a MOM Parkban van.

Azt hiszem innentől boritékolható a történet…..igen jól gondoljátok….a nagy melegben kénytelen voltam bemenni a MOM-ba és ha már ott voltam eszembe jutott, hogy kellene nekem egy sort, mert elkezdtem a héten megint futni és csak hosszú nacijaim vannak, ami ebben a melegben nem tetszetős. *

Mivel a MOM-ban az egyetlen sportbolt az Adidas, gondoltam előbb lecsekkolom a C&A-t és a Promodot hátha lesz ott valami sort féle.

Nyilván nem volt, ellenben a C&A-tól a Promod felé ott volt a táskás bolt, kirakatában pont egy olyan katicás hátizsák, amilyenre a gyerekem vágyik, így a hitelkártyámon levő összeg, rögtön csökkent pár ezer forinttal.

A Promod-ban szintén nem találtam sortot, viszont elképesztően szemtelen módon pont akkor tartottak végső leárazást, így ismét használni voltam kénytelen a hitelkártyát, mert egyszerűen nem hagyhattam ott azt a sötétkét lenvászon nacit és a piros virágos kisruhát, amik véletlenül akadtak a kezembe, amíg a sortot kerestem.

Azért az viszont kifejezetten szerencse, hogy a többi nyolc véletlenül kezembe akadó ruhadarab nem állt jól.

Nem ragozom tovább a történetet, természetesen az Adidasban még pont volt egy olyan sort, amilyenre vágytam, így a levélfeladás nagyjából 20.000Ft-ba került.

*Az utóbbi napokban azt hiszem túl sokszor néztem meg a Sziget reklámját, rám ragadt.