Néhány példa: Vadjutka többek között ékszerkészítéssel foglalkozik. Fűszeres Eszter, a Fűszer és Lélek tulajdonosa másfél év gasztroblogolás után szakácskönyvet adott ki. Agócs Írisz illusztrátor rajzait bármelyik mesekönyv büszkén fogadná lapjaira; a Freshka dekoratőrei pedig ugyanezt az élményt ígérik a gyerekszobák falain. Annaissan hajpántokat készít egzotikus madártoll-díszítésekkel, Raffay Zsófi portréfotózást vállal. Természetesen rajtuk kívül is számtalan alkotót lehet elérni így vagy úgy – jó kezdés például a meska „vásártere”.

Hiszek abban, hogy mindenkinek alkotnia kell – nem feltétlenül szoborcsoportot, néha elég egy ügyesebb vacsora is, – de mindenképpen valami olyasmit, aminek eleje és vége van, kihívást, majd fejlődést jelent, és ha ez némi bevétellel is jár, annál jobb. Az ilyen elfoglaltságot tekinthetjük egyfajta meditációnak is, ami mindenképp hasznos; az alkotással járó elmerültség lazítás is, kilépés a hétköznapokból. Úgy mondják, hogy a felszabaduló pozitív energiák, aztán megjelennek az elkészült tárgyakban is. Lehet, hogy emiatt népszerűbbek az ilyen egyedi termékek, mint távol-keleti futószalagon készült versenytársaik. Ráadásul A rajzok és ékszerek értékét egyediségük adja; a célcsoportot pedig az egyen-dizájnba belefáradt, fogékony, önkifejezési lehetőségeket kereső fiatal felnőttek. És ami azt illeti, magukat az alkotókat sem lehet másképp leírni. Jó eséllyel ugyanazok a benyomások érik/érték őket, mint vásárlóikat, így a kedves megrendelő kérheti Bigacsigát és Batkamanót, Bobot és Bobeket, Lolka és Bolkát a gyerekszoba falára a szerencsétlen, unalmassá kommercializált Micimackó helyett. Sőt, akár egy romkocsma asztalán is meg lehet terveztetni azt a nyakláncot, ami biztosan illik egy turkálóban vett ruhadarabhoz, mert tulajdonképpen így született az ötlet: a saját maguknak és barátaiknak készített apróságokból eladható termék lett. Ráadásul a minőségük sem rosszabb a sorozatgyártottakénál, épp ellenkezőleg. Készítőik elhivatottsága nem is engedné, hogy gyenge minőséget adjanak ki a kezükből.

Vásárláskor érzelmi alapon döntünk, így természetes, ha a különlegeset keressük és ezért akár a tucattermék áránál többet is fizetünk. Az alacsony előállítási költségek miatt manapság egyszerűbb kidobni a régit és újat venni, mint ragaszkodni hozzá. Ezzel valahol lemondunk arról a biztonságérzetről is, amit az életünkben hosszú ideig jelen lévő tárgyak adhatnak. Nosztalgiázom, tudom… de nekem ez hiányzik