Azt hiszem mostanában nincs olyan romantikus, szép, szerelmes film, amelyben nem szerepelne legalább egy szupervicces jelenet erejéig, hogy milyen konfliktusokat, ellentéteket okozhat az ha a férfi és a nő együtt elindulnak vásárolni. Ezzel a  jelenséggel én vagy 10 éve találkoztam először – akkor még nem személyesen – egy régi kedvenc könyvemben, Mike Gayle: Mr. Commitment c. művében, ahol Duffy a komoly kapcsolat gondolatától rettegő főhős az IKEÁ-ban történő vásárásban látja a szabadság elvesztésének rémképét.

Akkoriban rettentő viccesnek, de persze abszolúte fikciónak tartottam a leírtakat. Aztán ahogy öregedtem (és persze egyre okosabb és szebb lettem) nekem is komolyabbá váltak a kapcsolataim, a járást felváltotta az együttélés és rá kellett, hogy jöjjek, Mike Gayle a valóságot írta meg.

Konkrétan volt olyan pasim, aki ha kiejtettem az IKEA szót a számon már megkérdezte, hogy most épp mi rosszat csinált, amivel így büntetem.

De mi is olyan félelmetes a bútoráruházakban?

Először is lássuk be, már egy sima ingvásárlás is konfliktusforrás lehet, már azáltal is, hogy a NŐ nőségéből fakadóan úgy érzi – bár ez gyakran nem igaz-  hogy sokkal jobban ért a divathoz és ez által övének kell lennie a döntésnek.
Ráadásul mi nők szeretünk vásárlás közben több üzletbe is benézni, felmérni az ottani árut, új ötleteket gyűjtünk. Evés közben jön meg az étvágy, vásárlás közben jön meg az ihlet, ugye. A sokkalta célirányosabban vásárló férfik számára viszont ez a csapongás is kifejezetten rémisztő/idegesítő lehet.

És akkor most képzeljük magunk elé a helyzetet, amikor nagy nehezen rávesszük életünk párját, hogy a hétvégi otthon döglés helyett jöjjön el velünk az IKEÁ-ba, mert nekünk feltétlenül kell egy új ágytakarót vennünk. Eleve a férfiaknál a sörözés versus bútorvásárlás kérdéskörben egyértelműen az első áll nyersére, de akkor most nézzük a jelenetet, mi történik amikor a Nő megérkezik a Férfival a bútoráruházba:

Odaérnek felmennek az emeletre és a Nő elkezd lelkesedni: “de jó az a csillár”, “próbáld ki szívem ezt az ülőgarnitúrát” , “nézd meg ezt a lámpát” egy ilyen tényleg kell otthonra” stb. stb. stb.

És hirtelen az ágytakaró vétel helyett már ott lebeg a Férfi szeme előtt, hogy mindjárt az egész lakás berendezése lecserélésre kerül.

Jó esetben a Nő saját lakásáé.

Rossz esetben a Férfié.

Még rosszabb esetben mindezt a Férfi pénzén.

Nem egyszerű higgyétek el, ráadásul mindez tetézve az IKEA-ban a kijelölt nyilak mentén engedelmes barikák módjára haladó párok látványával. Nem meglepő, hogy a menekülési ösztönt válltja ki sokakból.
Mit tegyünk tehát ha vásárolni támad kedvünk? A legjobb tipp, hogy hívjuk el egy barátnőnket. Ő biztos, hogy  élvezni fogja a boltról boltra mászkálást és ha elfáradtunk egy kávé mellett tárgyalhatjuk meg……mondjuk a jelenlegi világgazdasági helyzetet.
Ha azonban mindenképp a Férfivall szeretnénk vásárolni és nagyjából tudjuk, hogy mit akarunk venni (neki vagy magunknak) dolgozzunk előre: nézzünk körül és szűkítsük le a felkeresendő üzletek számát háromra, a vásárlásra szánt időt pedig maximalizáljuk másfél órában. És a végére mindenképp tervezzünk be egy olyan programot, amit igazán élvez a Férfi: legyen az mozi vagy ebéd vagy sörözés valahol.
Értékelni fogja higgyétek el!

Ja és ha valami okból az IKEÁ-ba kellene betérni szigorúan a menetiránnyal szemben haladjatok!

Ti mit gondoltok minderről? Van olyan Férfi aki szeret az IKEÁ-ban vásárolni?