Mint már említettem korábban is ez a nyár nekem a Balaton jegyében telik.

Egyértelmű tehát, hogy a Balaton Sound fesztivált sem hagyhattam ki. Azt hiszem jó néhány blog/zenei oldal stb. beszámolt már róla, hogy kik léptek fel, milyen zenék voltak, milyen volt a buli, én most viszont a számomra érdekes aspektusait foglalnám össze: úgyis mint fesztiválöltözködés és fesztiválshopping.

Annyira érdekes, hogy amíg a legtöbb, otthon viszonylag konvencionálisan öltözködő ember, ha végre kitör a négy fal közül és belevetheti magát néhány napra egy buli szabadságába hirtelen ellenállhatatlan kényszert érez arra, hogy ezt a nagy szabadságot az öltözködésében is megjelenítse.

Kritikus tömeg vagyok így egymagamban is, szóval a legtöbb esetben ez elég szörnyű tud lenni, gondoljunk csak a VOLT feszt-en 40 fokban Marilyn Masonnak öltözött tizenévesek seregeire, akikről patakokban folyt le a make-up.

Néha azonban egész jó cuccokat lehet látni és ilyen tekintetben a Sound élen jár.

Míg a tavalyi nyáron az időjárás kényeztette a Sound-osokat és a kispapucsok, fürdőruhák, rafináltan megkötött kendőruhák világát éltük, idén a második napon végig esett az eső, így az a feladat hárult a résztvevőkre, hogy a gumicsizmát tegyék újra divattá.

A gumicsizma, mint olyan már egy-két éve elkezdett újra fel-feltűnni mint ruházkodási kellék, de eddig azt hiszem még csak az igazán bátran és extrémül öltözködő csajok merték felvenni. Azt hiszem a BS után egyértelmű, hogy egy jól öltözött nő (vagy férfi) ruhatárában minimum egy gumicsizmának ott a helye.

A jó hír az, hogy ellentétben a pár évvel ezelőtti viszonyokkal, amikor maximum a takarmányboltban lehetett libafoszöld  csimmát találni, szigorúan 42-es méretben, addig mostanra széles választék áll rendelkezésre, téli vagy nyári, bélelt vagy béleletlen, egyszínű vagy tarka csizmákból.

Vehetünk gumicsizmát nagyáruházban vagy a Calzedoniában, rendelhetünk net-en keresztül itthon vagy akár külföldről is. A lehetőségek száma végtelen, kezdve a 2.000Ft-ért csudaédes rózsaszín kockás a Tesco-stól a net-en rendelt 50 dolláros párducmintás csodákig (http://www.kissmyfeet.com vagy http://www.tayberry.co.uk/scripts/prodList.asp?idCategory=21 )

És ha már rátaláltunk álmaink csizmájára, hogyan viseljük azt?

Kissorttal vagy szoknyával, betűrve vagy kibuggyantva a nadrágot, csíktoppal vagy esőkabáttal. A lényeg az, hogy viseljük bátran és ha fesztiválozni megyünk a gumicsizmánkat (és a törölközőnket) ne felejtsük otthon.

Különben úgy járhatunk, mint a fiú, akit a Sound alatt a Baumaxban láttunk full libazöld horgászfelszerelésben, amint azt próbálgatja, hogyha továbbra is így esik az eső, akkor vajon a combközépig érő csizmában fog-e a tudni táncolni aznap este.

A bankettek jó dolgok, szeretem őket, lehet még egy utolsó nagyot beszélgetni a tanárokkal, a csoporttársakkal, jókat enni és…..nos igen, az innivaló általában már kevésbé kellemes.

Valami oknál fogva a magyar vendéglátás egy részében – remélem egyre csökkenő részében – még bevett szokás, hogy a rendezvények árában ugyan belefoglalják a korlátlan bor, sör fogyasztást, de ez általában egyféle csapolt sört és valami irtó pocsék kannás borokat jelent.

Nem vagyok panaszkodós típus, de kifejezetten tud zavarni, amikor van lehetőség minőségi termékek adására és mégis a vackot részesítik előnyben. Mégpedig szögezzük le, olyan országban élünk, ahol fantasztikusan jó borok vannak és csak a pénztárcánk szab határt annak, hogy mennyit is költünk rá.

De mi is az a néhány szabály, amit a vendéglátásban jó volna ha figyelembe vennének:

1. legyen választék. A választék pedig nem azt jeletni, hogy van fehér, vörös és rozé, hanem, hogy legyen mindháromból legalább két féle, lehetőleg kölönbőző borvidékről származó bor
2. a bor, leszámítva a desszertborokat száraz. A félédes, édes borok nem borok, azok már cukor hozzáadásával készült mű italok!
3. a bornak illata van, gyümölcsös vagy fanyar, de illat! Ha beleszagolva egy pohárba a kiáramló szag a hígitóra emlékeztet, akkor az nem bor, hanem tablettás vacak. Ilyet szégyen a vendég elé tenni.

Ha bort akarunk venni a lehetőségek száma korlátlan: a kis boltoktól a szupermarketekig mindegyikben van olyan, amely már felfedezte, hogy érdemes minőségi borválasztákot tartani.

Én mostanában azt tűztem ki célul, hogy csak ha hétköznap saját fogyasztásra veszek bort, akkor az 1.000 Ft alatti kategóriát részesítem előnyben. És az a helyzet, hogy helytől függően rettentő jó darabokat lehet kifogni. És mik ezek a helyek?

Kisboltok közül egyértelműen a CBA és a Spar vezeti a boltok listáját, mely utóbbiba a Kaisers és Interspar üzletek is beletartoznak. Hipermarketek esetében pedig Cora vagy Tesco jutott már el olyan szintre, hogy elég széles és jó minőségű borkínálattal rendelkezik.

Visszatérve a vendéglátók világára: nyilván céljuk az, hogy minél olcsóbban szerezzék be a borokat, de pont ezért lenne megfelelő számukra ha tartanak jó minőségű, közepes árfekvésű (600-1.000 Ft) palackozott borokat és vesznek nagyobb kiszerelésű borokat közvetlenül a termelőktől, amelyet poharas kiszerelésben, mint a ház borát tudják kínálni.

Csak a közelben levő móri borvidéken legalább 5 olyan pincét tudok, ahol nagyon kellemes fehér és rozé borokat lehet kapni 300 Ft/liter körüli áron.

Összefoglalva azt gondolom mindenre van megoldás, minden árfekvésben lehet jó bort találni, tehát arra, ha egy étterem rossz illatú, rossz minőségű bort tart nincs mentség! Tessék változtatni rajta iziben, mert a vendégek igényei is egyre magasabbak szerencsére!