Hasonlítsuk talán össze a lehetőségeket. Akkor és most.

Húsz évvel ezelőttig kizárólag a magyar könyvkiadók (és persze a politikai álláspont, de ez mellékszál) által fordításra érdemes írók jelenhettek meg Magyarországon és gyakorlatilag nem volt említésre méltó használtkönyv-kereskedelem. A könyvkritikák kizárólag újságok és magazinok egyoldalas rovataiban jelentek meg, illetve szájhagyomány útján terjedtek.  Viszont pozitívum, hogy a könyvek árát mesterségesen lenyomva tartották és a könyvtárak működését prioritásnak tekintették.

A könyvvásárlás menete és filozófiája mára felismerhetetlenné változott. A könyvismertetők és recenziók megszámlálhatatlan helyen érhetőek el: a kiadók és írók saját honlapjaitól kezdve a könyvekre szakosodott oldalakon,, közösségi site-okon és fórumokon  át egészen a különféle blogokig zavarbaejtően sok információ érhető el, sőt; adott esetben maguk a könyvek is olvashatóak vagy letölthetőek (legálisan vagy illegálisan). Vegyük például Neil Gaimant. Van saját blogja, ahol olvasói email-ekre is válaszol; az amazon külön aloldalt szentelt neki; a magyar kiadásokról a kiadó honlapján találunk teljes információt, sőt rendelhetünk is; a bookline.hu-n a keresés kiadja az elérhető új és használt köteteit. Ha pedig eredetiben akarjuk olvasni, kereshetjük és online megrendelhetjük a számos budapesti angol nyelvű antikvárium egyikében, például Treehugger Dan-nél vagy az idegennyelvű könyvesboltokban, például a Bookstation-ben – átvétel személyesen vagy postai úton. A könyvek ismertetőinek természetesen se szeri, se száma – a google milliónyi, az endless.hu-hoz hasonló találatot fog kiadni. A Magyar Elektronikus Könyvtárban nem lesz szerencsénk; ott akkor megyünk többre, ha például azt a bizonyos Rejtő-idézetet vagy Révai Nagylexikon-szócikket keressük, esetleg a modern magyar költők írásaira vetnénk egy pillantást.

A fent említett „sok” információ persze néha lehet túl sok is; ha óvatlanul választunk ismertetőt, esetleg lelőhetik a poént (mert nem feltétlenül a komornyik a gyilkos). De ezt a kockázatot megéri vállalni a hasznok mellett, mert végül aztán kézbe kapjuk az áhított könyvet, és innentől pontosan az történik, ami az utóbbi hatszáz évben mindig ugyanúgy történt: elolvassuk, aztán feltesszük a könyvespolcunkra, hogy ott várakozzon türelmesen.