Azt hiszem érdemes elolvasni mi Jack véleménye a témáról:

Szögezzük le először, hogy a férfiak pont úgy vásárolnak, mint a nők. A szöveg ezzel véget is érhetne, de nem fog; több kell egy mondatnál ahhoz, hogy eloszlassuk „a férfi gyűlöl vásárolni” félreértést.

A férfiak kifejezetten szeretnek vásárolni; igaz, nem egy fehérneműboltban virulnak ki igazán, de például az IKEA bizonyos részeit is el tudják viselni egy bizonyos ideig. Az éttermi részt, például. Megvallom, az IKEÁban én szívesen (rendszeresen, örömmel, tucatszámra) veszek egy dolgot: a staniclibe töltött pár centis rénszarvaskolbászkákat. A futószőnyegek kevésbé nyűgöznek le. Érzéketlen tuskó vagyok, tudom: a vaskereskedések olajszagában vagy a könyvesboltok tömött polcai között egyaránt el tudom foglalni magam, hogy tökfölösleges szerszámokkal és könyvekkel megrakodva menjek haza, amiket aztán félreteszek egy későbbi időpontra. Sosem tudhatod, mikor jön jól egy Kipling-novelláskötet vagy egy sarokcsiszoló, de hogy dísztárgyakat válogassak…

Visszatérve az IKEÁra, nő és férfi közös vásárlása esetén úgy tűnhet néha, mintha Carrie Bradshaw és Pató Pál úr egyezne meg arról, hogy akkor most pokollá teszik egymás napját. A társalgás (legalábbis az első percekben, a pénztár környékén már kérdően összehúzott, de ideges szemöldökök és vonogatott vállak kommunikálnak) főleg a „de jól néz ki, vegyünk; minek, a régi még jó”-vonalon mozog. A férfi – Isten óvja – nem érti, hogy minek még egy garnitúra ágynemű, még egy váza, még egy fürdőszobai polc; képtelen különbséget tenni három kisvirágminta között; és még tetézi is, amikor megnézi a sérült/értékcsökkent áruk szomorú kupacát, hátha akad ott valami jó. Ezek hibák, amiket el lehetne kerülni, ha nem csak a Piactér evőeszközöket és konyhai felszerelést tartalmazó sarkában mutat érdeklődést és lelkesedést, miközben titokban arról álmodozik, hogy az IKEA belőle is kihozza az állatot és megalakítja a saját Harcosok Klubját. Ezt a típusú férfit célszerű leültetni az étteremben, ahol remekjól elszórakozik a svéd húsgombócokkal, ráadásul látótávolságban van a plüssállatoktól, amiket valószínűleg végigtúr, ha nem figyeli senki.

Alkalomadtán találkozhatunk ikeabarátabb fickókkal is, akik ténylegesen érdeklődnek a bútorok, csillárok, miegyebek formája, színei és árai iránt. Ezek a férfiak nemrég költöztek új lakásba, esetleg a közeljövőben fognak, emellett valószínűleg egyedülállók, tehát nem mindegy nekik, hogy a hölgyvendégek milyen benyomásokat szereznek az ajtón belül. Megtörténhet az is, hogy többen vannak, bár ez ritka. Valamelyik cimborájuknak nem akadt jobb dolga azon a délután (és szereti a rénszarvaskolbászt, lazackrémet vagy echte svéd áfonyaszörpöt), és vannak olyan jó barátok, hogy utóbbi nem molesztálja az előbbit, amikor az elgondolkozó tekintettel méreget két nagyjából hasonló széket. Én a magam részéről mindig célszerűbbnek tartottam valamelyik lányismerősömet elhívni egy ikeás kiruccanásra, főleg ha épp nincs szükségük semmire, csak miattam jönnek el, és így tényleg alig vesznek valamit. Kevésbé türelmetlenek, alkalomadtán segítenek a megfelelő kisvirágminta kiválasztásában (ha rá tudnak beszélni az egyszínű mintátlan helyett), és még hálásak is, mert az alternatíva, hogy valamelyik barátnőjükkel jöjjenek ide… Nos… Nővel IKEÁban vásárolni…